Ha most itt volnál: apró mondatokból
fonnék ruhát hűvös testedre, szelíd
és megnyugtató puhaselyem-mondatokból,
hogy te légy a legszebb, te légy a legmosolygóbb.
S egy égszínkék szót az ujjadra húznék.
S egy rózsaszínű szót a hajadba kötnék.
(Dsida Jenő: Ha most itt volnál)
Tisztelt Gyászoló Család, Barátok, Kollégák, Tanítványok!
Dsida Jenő sorai híven idézik azt a szavakba nehezen foglalható hiányt, megrendültséget, melyet mindannyian érzünk e váratlan búcsú miatt. És magukba sűrítik azt is, ami körül Anikó élete forgott: a nyelvtudomány, a szavak, a mondatok szerelmes kutatását, Dsida költeményeinek gondozását.
Dr. Mózesné dr. Kabán Annamária, a stilisztika és szövegtan kiváló kutatója, munkatársunk, vezető oktatónk felfoghatatlanul gyors és végső távozása pótolhatatlan vesztesége a Miskolci Egyetemnek, a Bölcsészettudományi Karnak és Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetnek.
Dr. Mózesné dr. Kabán Annamária szinte a kezdetektől, 1993-tól oktatott intézetünkben, s 2010-től nyugállományba vonulásáig (2018. augusztusáig) az intézet levelező tagozatának képzéseit irányította. 1993-tól adjunktusa, 1994-től már docense volt a Nyelvtudományi Tanszéknek, amelynek 1993–1997 között a tanszékvezető-helyettesi feladatait is ellátta. Meghatározó szerepe volt a tanszék oktatói struktúrájának alakításában, feladatot vállalt számos kari bizottsában. S bár törékeny nőnek is ismertük, erejét megsokszorozta az oktatás iránti szeretete, így miskolci főállása mellett 1994-től három éven át tanított a Károli Gáspár Református Egyetemen, s 1995-től az egri Eszterházy Károly Főiskolán is.
Leíró nyelvészeti, nyelvelméleti, szövegtani kurzusait lelkesen látogatták diákjai, akik közül többeket felkészített a TDK, OTDK versenyekre, miközben fáradhatatlanul szervezte a házi TDK konferenciákat. Számtalan hallgatót juttatott el a sikeres diplomamunkáig, és a legjobbakat a nyelvészeti doktori iskoláig. Fiatal kollégáit szeretettel fogadta, és segítette a tudományos életpályájukon előrehaladásukat, miközben önmaga is előrehaladt: 2005-ben habilitált a Debreceni Egyetemen; közreműködött bírálóként, bizottsági tagként akadémiai doktori és PhD. védéseken az ELTÉN, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén és a Pécsi Tudományegyetem Nyelvészeti Tanszékén.
Anikó tanszékünk és karunk azon oktatói közé tartozott, akik megalapozták és kidolgozták mindazt a szakmai tudásbázist, amely ismertté tette intézetünket itthon és külföldön. Főként lexikográfiai és szövegszemiotikai kutatásaival, magyar és francia nyelvű publikációin keresztül vált szakmailag elismertté. Ugyanakkor visszafogott, kedves, csendes egyéniségéből következően legnagyobb büszkesége az élet- és pályatárssal, Dr. Mózes Hubával közösen alapított Dsida Akadémia és köteteik voltak. Most is fülemben cseng apró kacaja, ahogyan átadta tavaly az utolsó kötetet, amelynek címe: Tárt kapuhoz fényösvény viszen; akkor még senki sem sejthette, hogy hamarosan másféle jelentést is kap ez a cím. Nincs még egy éve sem, hogy az MTA Miskolci Területi Bizottságának Nyelv- és Irodalomtudományi Szakbizottsága többek között az Ő nyelvészeti-szövegtani munkásságának méltatásával ünnepelte a Magyar tudomány ünnepét. S 2018-as a nyugállományba vonulását csak technikai dolognak tekintettük, hiszen ugyanazon a napon beszéltük meg a következő félévi óráit is. De a 26 együtt töltött év döbbenetesen hirtelen megszakadt.
A költő szavaival élve:
„Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.”
Kedves Kollégánk! Tisztelt Tanárnő! Drága Anikó!
Most búcsúzunk Tőled. A Bölcsészettudományi Kar köszöni, hogy munkáddal hozzájárultál megerősödéséhez a nyelvtudományban. Kollégáid, munkatársaid, kutatótársaid köszönik, hogy szakmai életed részesei lehettek; s ezernél is több diák tart meg jó emlékezetében.
Kedves Anikó! Isten veled!